2014. évi kitüntetett

2014. évi kitüntetett
 
Vincze Miklós
 
Jászapátin született 1925. április 3-án.
Elemi iskoláit is Jászapátin végezte.
1944-ben leventeként részt vett a második világháborúban.
Leszerelés után, 1959-ig, özvegy édesanyjával és nővérével saját földjükön gazdálkodtak.
1959-ben lépett be a termelőszövetkezetbe, ahol előbb fogatosként, majd később juhászként dolgozott. 1985-ben vonult nyugdíjba.
A honismereti szakkör munkájában már az 1976-ot követő időszakban részt vett, de csak nyugdíjba vonulása után lépett be.
Vincze Miklós 26 évig dolgozott a termelőszövetkezetben. Munkavégzése minden munkatársa számára példaértékű volt.
A hodálynál dolgozott, a napi munkavégzésre rendelkezésükre állt egy lófogat, amellyel ő, a jó munkatársi kapcsolatnak köszönhetően, szállíthatta a mezőgazdasági felszereléseket és a tanyai lakóház berendezéseit a Katona-tanyára, amely először adott helyet a későbbi tanyamúzeum anyagának.
A sok szállítás később kezdődött, amikor már megtalálták a tanyamúzeum kialakításának a helyét. A lakóház ugyan megvolt, de azt át kellett alakítani. A melléképületek teljesen hiányoztak, amelyek felépítéséhez a termelőszövetkezet a szakkör rendelkezésére bocsájtott több tanyai épületet lebontásra, amelyek meglehetősen távol voltak a létesülendő tanyamúzeumtól. Berki István szakkörvezető – később az őt helyettesítő Tajti Gábor – kérésére Vincze Miklós szinte minden szabad idejét a bontott anyag szállítására fordította. Soha nem mondott nemet a felkérésre. Majd amikor az épületek elkészültek, a Katona-tanyán felgyülemlett hatalmas múzeumi anyagot átszállította végleges helyükre a tanyamúzeumba. Ebben a munkában sokat segített, hogy jó kapcsolatot tudott kiépíteni munkatársaival. A Tanyamúzeumot 1979-ben avatták fel.
Vincze Miklós sok adattal szolgált a Tanyavilág, eltűnt világ c. könyv anyagának gyűjtésében az 1976-1983 közötti időszakban.
Mélyen hívő, vallásos családban nevelkedett. Segítőszándéka és keresztény hite ösztönözte, hogy fáradtságot nem ismerve segítette az egyházközséget. Hosszú évek alatt áldozatos munkával, és adományokkal támogatta a megújuló templomot és a temetőt.
Amikor még egészsége engedte, fizikai munkával, később adományaival támogatta a honismereti szakkört, a pávakört és más öntevékeny csoportokat is.
Sokak örömére, évtizedeken keresztül mint vőfély tevékenykedett a városban.
A honismereti szakkörök találkozója nem múlhatott el az ő híresen finom birkapörköltje nélkül.
Sajnos, betegsége akadályozza a közlekedésben, de segítőkészsége még a 89 éve dacára is töretlen.
 
 
Tajti Sándor
 

1934-ben született Jászapátin.
Négy testvére volt, akik közül (2002 óta) már csak ketten élnek. Szüleivel tanyán éltek és gazdálkodtak. Mindent megtermeltek, amire szükségük volt a családban.
Iskolába a városban élő nagyszülőktől jártak. A nyolcosztályos gimnáziumból négyet elvégzett, de inkább dolgozni szeretett volna a tanyán, a gazdaságban, mint a bátyja. Ott a tanyán azt látta, hogy minden munkának van értelme és értéke. Mivel nem folytatta az iskolát, ugyanúgy élt, mint a hasonló korú, tanyán élő fiatalemberek: kinn aludt az istállóban, reggel korán kelt, és minden feladatot megtanult, elvégzett, amivel a családi gazdaságban foglalkoztak. Gyerek volt, amikor átvonult a II. világháború. Fiatalon élte át a Rákosi- rendszert, a beszolgáltatást.
1954-ben katona lett, majd 1956-ban az októberi események után szerelt le. Még abban az évben összeházasodtak a menyasszonyával, és önálló gazdálkodók lettek. Két gyermekük született. A második gyerek születésekor, 1959-ben, kényszerítés hatására ugyan, de belépett a tsz.-be.
Munka és család mellett tanult, elvégezte a mezőgazdasági technikumot, és középvezetőként dolgozott. Közben otthon a háztájiban sertéshizlalással és libatöméssel foglalkoztak a feleségével együtt. Az életük innentől kezdve könnyebb és jobb lett, szépen gyarapodtak. 1965-ben házat építettek, otthagyták a tanyát.
Amikor nyugdíjas lett, az öt unokájának gyakran mesélt a régi időkről. Aztán, hogy el ne felejtse, elhatározta, hogy leírja nekik, milyen volt az élet az ő gyerekkorában. Ahogy visszaemlékezett írás közben, egy kicsit újra átélte azt a kort. Elfelejtette a betegséget, a szomorú dolgokat. Közben a saját emlékeinek összegyűjtése kiterjedt a városban történt dolgokra is, azokról is szívesen írt felkérésre is, vagy ismerősöket felkeresve.
Írásai rendre ott vannak a megyei és az országos pályázatokon, ezekkel számos elismerést nyert.
Tajti Sándor írásai rendkívüli megfigyelőképességről tanúskodnak, ebből eredően precízen, pontosan vissza tudja idézni a múltat. Megfontolt, nem ír többet, mint ami szükséges, minden szó a helyén van. Különlegessége, hogy beszéde megőrizte eredetiségét, és ezt írásaiban is követi, soha nem válik modorossá.
Emlékei, ismeretei igen széleskörűek, szinte nem lehet olyan témát említeni, amelyről ő ne tudna írni:

• Élet a tanyán tavasztól őszig
• Téli elfoglaltságok egy jászapáti, alsónyomási tanyán
• Gulya, konda
• A jószág betörése
• Kártevők a tanyán és a városban
• Vegyszerek használata régen a háztartásban és a gazdaságban
• Vándorkereskedők és kisiparosok
• Csomagolóanyagok
• Babonák
• Bigézés
• A jászapátiak tájszólásáról
• A „köz” alkalmazottai
• A gyermekek fegyelmezése, testi fenyítés az én időmben
• Tüdőbaj a tanyákon
• A só
• A lezuhant repülő
• A német temető
• Összegyűjtötte a jászapáti iparosok nevét