Vándorfy János plébános


Vándofy János plébános, a névadónk
 
Vándorfy János katolikus plébános, született 1866-ban Gyöngyösön (Heves m.) 1889-ben szentelték pappá, több évi káplánkodás után 1895-ben bánhorváti, 1905-ben kenderesi plébános lett. – Cikkei a Katholikus Néplapban, Alkotmányban, és az Egri Egyházmegyei Közlönyben jelentek meg. Jászapáti egyházának jelene és múltja, Eger 1895. Egyházi beszéd Szt. István király ünnepén. Privilegium Canonis, különös tekintettel a magyar törvényekre.[1]
Anyakönyvi bejegyzés: Vándorfy János Balázs és Czapik Rozália iparos szülők gyermeke, 1866. április 1-jén született Gyöngyösön.[2]
Vándorfy János 1892-ben kapta meg kápláni kinevezését Jászapátiba. Erre az időszakra esik a honfoglalás évfordulójának ezeréves megünneplése.

Itteni kiemelkedő munkájáról, a Jászság című folyóiratból értesülhetünk:
„Jászapáti egyházának múltja és jelene”
(Írta Vándorfy János jászapáthii káplán, nyomtatott Egerben az érseki lyceum könyvnyomdájában 1895-ben. Ára 1 frt.)
Magyarország hercegprímása (Vaszary Kolos szerk.) kiváló történetíró, histórikus munkássága, minden valószínűség szerint nagyobb és maradandóbb emléket fog emelni nevének, mint prímási küzdelmei a mostani áldatlan viszonyok között. Tőle indult ki az az üdvös mozgalom, hogy a nemzet ezeréves fennállásának alkalmából az összes egyházak monográfiája megírattassék. Az egri érseki megye is, természetesen örömmel fogadta a felhívást és azonnal intézkedett, hogy az alpapsága gyűjtse össze azon egyházak történelmét, melyeknél szolgálatot tesznek. Dolgoznak most minden felé. [] Nem kell bővebben magyarázni, mily óriás hordereje van a zseniális intézkedésnek.
A katholikus papság általában tudományosan képzett férfiakból áll, akik a szemináriumban latin előadásokat hallgatva, teljesen elsajátították azt a nyelvet, melyen országunk a század elejéig hivataloskodott. Az a körülmény, hogy a papnevelőkben a társalgás is latin, […] bevezeti őket ama kulturális latinság rejtelmeibe, mely a régi okiratok szövegét képezi. [] A Jászságban e munkával Vándorfy János káplán készült el legelőször, a nagy rajból, az övé az első fecske és megelégedettséggel mondhatjuk, hogy derekas munkát végzett. A kitűzött keretben megfelelt feladatának. Nagy érdeklődéssel olvastuk át a 180 nyolcadrét lapot és találtunk benne több olyan dolgot, melyet annak idején a jászok történelmének megírója kiválóan értékesített. […] Már itt sietünk megdicsérni szerencsés kezét, mellyel különböző kidolgozásra méltatta az az 1699-ik évről fennmaradt kimutatást Apáti akkori lakosairól. Ez összeírásnál a származások is meg vannak jelölve és becses adalékul szolgálnak arra nézve, hogy a török járom lezárása után hány ősi család maradt meg. […] Azok az urak tehát, kik a többi jász egyház monográfiáján dolgoznak, igen helyesen tesznek, ha követik Vándorfy példáját és ezt az értékes anyagot az ő dolgozása mintájára beveszik könyvükbe.”
A cikkíró néhány hiányosságra is rávilágít:
„A történelmi általános fejtegetéseknél szűk regiszterben mozog. [] A jászok eredetének megfejtését minden kritika nélkül átveszi. [] A Dósa család leszármazását, szereplését Apáti és a jászok történelmében lehetőleg kipuhatolni nagy érdem lett volna. (pedig a Dósa címer [] teljesen azonos a híres Székely Dózsa György parasztkirály címerével. […] Ugyanúgy megütközünk a Mako család elhanyagolásán, mely pedig a magyar történelemnek egy, a szó teljes értelmében világhírű tudóst adott. […] de menthetjük a szerzőt azzal, hogy búvárlatai megtevésére, senki sem nyújtott anyagi segélyt, hetekig pedig idegen városokban tartózkodni költséges dolog, és meghaladja a kápláni javadalmazásából várható áldozatkészség határait. [] Általánosságban hálát mondunk Vándorfy úrnak, az adott viszonyok között derék munkát végzett, közkincsé tett nem egy dolgot, amit eddig homály takart, és ezzel nagy érdemet szerzett. Vajha már ennyire volna a többi jász község is!”[3]
Egy biztos, a cikkíró Vándorfy munkájában semmi olyan hiányosságot nem említ, amely a leírtak valódiságát megkérdőjelezte volna. Városunk kutatásával foglalkozó személyek ezt a munkát forrásértékűnek tekintik. Megbízható, máshol fel nem lelhető adatokat tartalmaz. Vándorfy, − az öregek elbeszéléseiből tudjuk – a városháza padlásán gyakorta kutatgatott a régi iratok között. Ma már hiábavaló volna kutatni, mert a felhasznált községi levéltári anyagok egy része a második világháború és az ötvenes évek iratégetései áldozatává vált.
Vándorfy János könyve befejezése után néhány hónappal elhagyta Jászapátit. A Jászság című helyi lap így búcsúzik:

„Plébánosi kinevezés
A jászapáti paróchia, derék első káplánját, Vándorfy Jánost – ki nemrég írta meg ’Jász-Apáthi város egyházának múltja és jelene’ című munkáját, és ezzel nagy érdemeket szerzett az egri érsek a napokban nevezte ki az ottani szeminárium tulajdonát képező Bán-Horvát Borsod megyei község plébánosává. Miután ez a parókia a jobbak közé tartozik, őszintén gratulálunk a kinevezettnek, ámbár sajnáljuk, hogy elhagyja a Jászságot.” [4]
További életútjáról a Jász Újságból értesülhetünk, amely a halála alkalmából jelent meg:
Halálozás: Vándorfy János kenderesi r.k. plébános f. évi (1912 szerk.) február 26-án élete 46. áldozó papsága 23. évében hirtelen elhunyt. A megboldogult hosszabb ideig (3 évig szerk.) káplánosodott Jászapátin és itt az időben sok barátot szerzett. Igen képzett és buzgó pap volt, amiért hívei igen szerették. Történelemtudományokkal is foglalkozott, többek között megírta Jászapát község és Jászapáti r.k egyház monográfiáját, ami nemcsak hézagpótló de értékes becses munka is. Jászapátiról előbb Bán-Horvátra, majd pár év múlva Kenderesre került plébánosnak. Időközben egyszer Bécsben a kapucinusok meghívására szent beszédet mondott Szt. István ünnepén, a hatásos, szép beszéd nyomtatásban is megjelent. Néhai Fülöp Ferenc elhalálozásával megüresedett jászapáti plébánosi állásra ő is pályázott, s eleinte tekintélyes pártja volt, a választáson azonban már csak 11 szavazatott kapott. – A jólelkű, áldozatkész, nemes gondolkodású papot, február 28-án délután temették el a kenderesi rk. temetőben igen nagy részvét mellett.”[5]
 
Halála után 80 évvel Deli János jászapáti származású egri plébános másolatot szerzett a kenderesi római katolikus egyház halálozási anyakönyvi bejegyzésről:
„11./1912. február 26. Vándorfy János kenderesi lelkész
született: Gyöngyösön, élt 46 évet
halál oka: súlyos sárgaság, szentségben részesült
temetés hely: Kenderes február 28.
temette: Nagy Frőhnert Lajos, tb. kanonok esperes plébános teljes segédlettel
Kenderesi plébános volt: 1905. március 21−1912.februrá 26-ig”
Vándorfy János halálának 80. évfordulója alkalmából (1992-ben) egy delegáció – mely az apáti Honismereti Szakkör tagjaiból állt – megkoszorúzta a sírját a kenderesi temetőben. A síremlék szép fekete gránit obeliszk – a patakfalvy kripta mögött – , rajta az alábbi felirattal:

 
„Itt nyugszik Istenben boldogult
Vándorfy János
kenderesi plébános
élt 46 évet
megh. 1912. febr. 26.
Nyugodjál békével
Oda a remény, oda a szeretet,
E sírban gyászolunk egy kedves életet,
De él bennünk a hit s ez ad vigasztalást,
E sír ad majd nekünk örök találkozást.
Állíttatta megtört szívű édesanyja”


 
1991-ben Magyar Gézáné kenderesi temetőgondnok segítségével sikerült beszélni néhány idősebb személlyel, akik szüleik elbeszélései alapján nagy tisztelettel és szeretettel emlegették Vándorfy János nevét. Hidvégi Gyula szabómester és kedves felesége így jellemezte: „Ha példát kellene állítani, milyen legyen egy pap, akkor csak őt említenénk.” Hídvéginé édesanyja keresztapját is tisztelte benne. Fontos Julianna, aki 1904-ben született, még személy szerint emlékezett rá, mert őt még Vándorfy János tanította hittanra az iskolában. Sajnos keveset tudott mondani, csak azt, hogy „magas, szép szál barna ember volt, végtelenül kedves, szelíd és jó lelkű. Legyen áldott az emléke.”
A jászapáti Velemi Endre Mg. Tsz. Honismereti Szakköre” 1995. május 23-án nevét hivatalosan Vándorfy János Honismereti Szakkör névre változtatta.
Vándorfy János: Jász-Apáthi város egyházának múltja és jelene c. 1895-ben megjelent könyvéből néhányat az egykori tulajdonosok leszármazottai családi ereklyeként őriznek. Korunk érdeklődő közönsége nehezen juthatott.
 
[1] SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. 1914.
[2] Szent Bernát Főplébánia születési anyakönyvi bejegyzése 1866.61.ssz. Gyöngyös
[3] Jászság 1895.05.04.
[4] Jászság 1895.06.29.
[5] Jász Újság 1912.03.02.
Impresszum       Cookie szabályzat
(c) vandorfy.hu, 2015

Készítette:
Com&Com2005 Bt, Bagi László