2016. évi kitünetett
2016. ÉVI KITÜNTETETT
BERKI ISTVÁN
Jászapátin született 1917-ben, elhunyt 2001-ben.
A termelőszövetkezetben mint csatornafelügyelő dolgozott. Jól ismerte a jászapáti és a jásziványi határt, annak minden földrajzi sajátosságát, az ott élő embereket, életüket.
Becsülte és szerette az embereket, az állatokat, a természetet. Tisztelte és ismerte az előző generáció küzdelmes életét.
Dr. Farkas Ferenc gyűjtötte a földrajzi neveket, és Berki István ehhez a munkához rendkívüli mennyiségű adatot tudott szolgáltatni.
Számára egy honismereti szakkör megalakítása szívet-lelket melengető szükséglet volt. Az első alapító vezetője is ő lett. Minden erejével azon fáradozott, hogy átmentse az eltűnő tanyavilág anyagi és szellemi hagyatékát.
A szakköri munka minden szintű irányítása, a tanyavilág adatainak összegyűjtése, térképezése, a tanyamúzeum anyagának összegyűjtése, a múzeum létrehozása, a szakköri kapcsolatok kiépítése, a kirajzott településekkel történő barátság ápolása mind-mind az ő nevéhez köthető. Elkötelezett lelkesedése, pontossága, szorgalma, megbízhatósága révén nagy tiszteletet vívott ki azok között, akik ismerték. Ennek is köszönhető, hogy sokan álltak mellé a honismereti munkában. Tervei megvalósításához az akkori termelőszövetkezet vezetőségének a támogatását is elnyerte.
Ő gyűjtötte össze a Szentgyörgyi út nyugati oldalán és az Urbán-dűlő keleti oldalán álló tanyák adatait. Szívesen írt a népszokásokról, népi játékokról. Hitelesen vetette papírra a szakkör alapításának és az első 15 évi munkának a történetét.
1990-ben átadta a szakkör vezetését, mert időközben Jászkisérre költözött, és az irányító munka ellátása már nagy terhet rótt rá. De a szakkör munkájában továbbra is aktívan részt vett.
A kuratórium a szakkör alapításának 40. évfordulója alkalmából a Vándorfy János-díjat, posztumusz néhai Berki István, egykori szakkörvezető részére ítélte oda, a szakkör alapításának, a tanyamúzeum létrehozásának, a tanyavilág adatainak összegyűjtésében végzett önfeláldozó munkájának elismeréseképpen.
Jászapáti, 2016. február 15.
MIHÁLYI JÓZSEF
Jászapátin született 1934-ben.
A szüleivel együtt magángazdálkodók voltak a téeszesítésig. Akkor, mint fiatalember, levelező tagozaton elvégezte a mezőgazdasági technikumot, és állattenyésztési törzskönyvezőként dolgozott a termelőszövetkezetben.
Nyugdíjba vonulása előtt mint adatközlő, már segítette a tanyák adatait gyűjtő emberek munkáját.
A szakkörbe nyugdíjba vonulása után, 1990-ben lépett be.
A szakkör vezetését 1995-ben vette át, azóta lelkiismeretesen intézte és szervezte a szakkör mindenkori rendezvényeit: évenkénti honismereti találkozókat, aratónapokat, vidéki látogatásokat, kirándulásokat, a múzeumi karbantartásokat, és fogadta az idelátogató vendégeket, akiknek nagy odaadással beszélt a paraszti élet szépségeiről és nehézségeiről.
A Tanyamúzeum felújításánál, a múzeumi tárgyak új helyre történő szállításánál különösen sokat fáradozott.
Kora és romló egészségi állapota ellenére mindig tisztességgel vette ki részét minden munkából.
Ha szükség volt rá, szívesen írt a szakkör munkájáról és a népszokásokról.
Mindig türelmes és segítőkész egyénisége sok barátot szerzett a szakkörnek helyben és vidéken egyaránt. Jó kapcsolatot tartott az mg. zrt.-vel, a városi önkormányzattal, a város intézményeivel, a római katolikus egyházközséggel, a baráti honismereti szakkörökkel, a Jász Múzeummal.
A jászapáti római katolikus egyházközség képviselő-testületének tiszteletbeli tagja, hosszú éveken keresztül volt fáklyás is.
Honismereti munkásságáért soha semmi elismerésben és kitüntetésben nem részesült.
A kuratórium a VÁNDORFY JÁNOS-díjat ez évben Mihályi József szakkörvezetőnek ítélte oda odaadó szakköri munkájának elismeréseképpen.
Jászapáti, 2016. február 15
BERKI ISTVÁN
Jászapátin született 1917-ben, elhunyt 2001-ben.A termelőszövetkezetben mint csatornafelügyelő dolgozott. Jól ismerte a jászapáti és a jásziványi határt, annak minden földrajzi sajátosságát, az ott élő embereket, életüket.
Becsülte és szerette az embereket, az állatokat, a természetet. Tisztelte és ismerte az előző generáció küzdelmes életét.
Dr. Farkas Ferenc gyűjtötte a földrajzi neveket, és Berki István ehhez a munkához rendkívüli mennyiségű adatot tudott szolgáltatni.
Számára egy honismereti szakkör megalakítása szívet-lelket melengető szükséglet volt. Az első alapító vezetője is ő lett. Minden erejével azon fáradozott, hogy átmentse az eltűnő tanyavilág anyagi és szellemi hagyatékát.
A szakköri munka minden szintű irányítása, a tanyavilág adatainak összegyűjtése, térképezése, a tanyamúzeum anyagának összegyűjtése, a múzeum létrehozása, a szakköri kapcsolatok kiépítése, a kirajzott településekkel történő barátság ápolása mind-mind az ő nevéhez köthető. Elkötelezett lelkesedése, pontossága, szorgalma, megbízhatósága révén nagy tiszteletet vívott ki azok között, akik ismerték. Ennek is köszönhető, hogy sokan álltak mellé a honismereti munkában. Tervei megvalósításához az akkori termelőszövetkezet vezetőségének a támogatását is elnyerte.
Ő gyűjtötte össze a Szentgyörgyi út nyugati oldalán és az Urbán-dűlő keleti oldalán álló tanyák adatait. Szívesen írt a népszokásokról, népi játékokról. Hitelesen vetette papírra a szakkör alapításának és az első 15 évi munkának a történetét.
1990-ben átadta a szakkör vezetését, mert időközben Jászkisérre költözött, és az irányító munka ellátása már nagy terhet rótt rá. De a szakkör munkájában továbbra is aktívan részt vett.
A kuratórium a szakkör alapításának 40. évfordulója alkalmából a Vándorfy János-díjat, posztumusz néhai Berki István, egykori szakkörvezető részére ítélte oda, a szakkör alapításának, a tanyamúzeum létrehozásának, a tanyavilág adatainak összegyűjtésében végzett önfeláldozó munkájának elismeréseképpen.
Jászapáti, 2016. február 15.
MIHÁLYI JÓZSEF
Jászapátin született 1934-ben.A szüleivel együtt magángazdálkodók voltak a téeszesítésig. Akkor, mint fiatalember, levelező tagozaton elvégezte a mezőgazdasági technikumot, és állattenyésztési törzskönyvezőként dolgozott a termelőszövetkezetben.
Nyugdíjba vonulása előtt mint adatközlő, már segítette a tanyák adatait gyűjtő emberek munkáját.
A szakkörbe nyugdíjba vonulása után, 1990-ben lépett be.
A szakkör vezetését 1995-ben vette át, azóta lelkiismeretesen intézte és szervezte a szakkör mindenkori rendezvényeit: évenkénti honismereti találkozókat, aratónapokat, vidéki látogatásokat, kirándulásokat, a múzeumi karbantartásokat, és fogadta az idelátogató vendégeket, akiknek nagy odaadással beszélt a paraszti élet szépségeiről és nehézségeiről.
A Tanyamúzeum felújításánál, a múzeumi tárgyak új helyre történő szállításánál különösen sokat fáradozott.
Kora és romló egészségi állapota ellenére mindig tisztességgel vette ki részét minden munkából.
Ha szükség volt rá, szívesen írt a szakkör munkájáról és a népszokásokról.
Mindig türelmes és segítőkész egyénisége sok barátot szerzett a szakkörnek helyben és vidéken egyaránt. Jó kapcsolatot tartott az mg. zrt.-vel, a városi önkormányzattal, a város intézményeivel, a római katolikus egyházközséggel, a baráti honismereti szakkörökkel, a Jász Múzeummal.
A jászapáti római katolikus egyházközség képviselő-testületének tiszteletbeli tagja, hosszú éveken keresztül volt fáklyás is.
Honismereti munkásságáért soha semmi elismerésben és kitüntetésben nem részesült.
A kuratórium a VÁNDORFY JÁNOS-díjat ez évben Mihályi József szakkörvezetőnek ítélte oda odaadó szakköri munkájának elismeréseképpen.
Jászapáti, 2016. február 15